3.

Előkészület

Mióta Liam elment, azóta szorongva érzem magam. Nem tudok nyugodtan letelepedni a kanapéra a sütimet majszolva, mert bármikor megjelenhet. Vagy Ő, vagy a másik négy egyike.

Most is a konyhában sürgök forgok. Nem tudom, hány féle sütit készítettem, de az biztos, hogy még egyikbe sem kóstoltam bele. Tocsogok a sok, finomnál finomabb krémektől, a hajam tele van csokireszelékkel és a ruhám sincs már olyan állapotban, mint reggel volt. A mikró hangos pittyegéssel jelezte, hogy kész lett a kávém. Muszáj innom, ha még anyát is megakarom várni. Fogalmam sincs, hogy mikor jöhet haza. Felhívni nem fogom, mert szemem előtt lebeg a kép, ahogy a sok irat és dosszié között keresné a telefon, majd azt meglelve morogva szólna bele. Igazából a sütiket is neki csináltam. A kedvenceit. Négy napja nem is találkoztunk, pedig egy házban lakunk. Örülni fog a sütiknek, ez a lényeg.

Kivettem a krem brülét a sütőből, az asztalra helyeztem. Így kész lettem az összes édességgel. Csináltam ötöt. Szerintem bőven elég lesz. Levettem a kötényem és kesztyűm, majd Az emeletre sétáltam a szobámba. Bementem a fürdőbe és levetettem a ragadós gönceimet, majd beálltam a zuhanykabinba. Megnyitottam a csapot és hagytam, hogy langyos víz eláztasson. Pár perc ácsorgás után fogtam a kókuszos tusfürdőm és végig kentem a bőrömön, jól megdörzsölve azt. A hajammal is elvégeztem ezt a műveletet, persze samponnal. Lemostam a habos testem és kiléptem a kabinból. Törülközőbe bugyoláltam magam és visszasétáltam a szobába. Kerestem egy hajgumit és felcsuriztam a hajamat. A szekrény elé sétáltam és ruha után kezdtem kutakodni, mikor csengettek. Mivel nem tudom ki az, nem akarom megváratni, így átöltözni már nincs időm. Leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.

Mikor megláttam ki áll előttem, arcomra pír szökött, nem is halvány.

- Heló.-köszönt kaján vigyorral arcán, majd ismételten, további szó nélkül átlépte a küszöböt.

- Meg sem kérdezem miért vagy itt. -mentem utána a nappaliba. Tudtam, hogy a buli miatt jött.

- Remélem a bulira készülődsz. -emelte rám Liam barna szemeit. Ha nem érezném magam feszélyezve, még talán meghatott volna a kölyökkutya tekintete, amivel eddig illetett.

- Nem mondanám. -nem akarok vele menni arra a bulira. Sehová nem akarnék vele menni.

- Készülj, én addig itt megvárlak.

- Öhmm... kérsz inni, vagy enni, amíg elkészülök? -udvariasságra tanítottak. Na meg a sütiket is meg kell ennie valakinek.

- Nem, köszi. -mosolyogva utasította vissza.

Szó nélkül mentem fel a lépcsőn egyenesen a szobámba. Semmi kedvem nincs elmenni. Mindegy. Már nem tehetek semmit, mivel Liam lent ül a nappaliban és vár. Talán, majd a buli közepén lelépek.

Kivettem egy fehérneműt a fiókból, majd felvettem őket és a szekrényhez sétáltam. Előhalásztam egy szoknyát, rövidujjút és az ágyra raktam őket, majd kutakodtam még valami hozzá illőhöz. Felöltöztem és gyorsan megcsináltam a hajam. Megszárítottam és besütöttem. Nem sokat szoktam a sminkemmel bajlódni, így -mint mindennap- egy kis alapozót és szempillaspirált tettem fel. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel és a táskámat kézbe véve lementem a nappaliba Liam-hez.

- Csinos vagy. -mosolygott rám szélesen.

Lehajtott fejjel, pironkodva motyogtam egy köszönömöt.  -Mehetünk? -pillantottam fel rá idegesen. Nem tudom hogy fogom túlélni ezt az estét.

Liam szó nélkül kinyitotta az ajtót és a kocsija felé vette az irányt. Átléptem a küszöböt és bezártam az ajtót. Megfordultam és mély lélegzetet véve elindultam a nagy, fekete Range Rover felé. Liam kinyitotta nekem az anyósülést felőli ajtót.

-Köszi.-motyogtam halkan és beültem.

Bekötöttem a biztonsági övet és táskámat az ölembe helyezve szorongattam és vártam, hogy elinduljunk.

-Nyugi, Amalia. Jól fogod magad érezni.-mosolygott rám melegen Liam és beindította a kocsit.

Nem tudok kiigazodni Liam-en, bár még szinte egy napja sincs, hogy ismerem, de már megrémisztett és meg is nyugtatott.

Kihalásztam a telefonom a táskámból és megkerestem a névjegyzékben Anyát. Írtam neki gyorsan egy SMS-t, hogy későn érek haza, majd visszasüllyesztettem a telefont a táskám mélyére, majd csak bámultam ki az ablakon.

- Megjöttünk. -szólalt meg Liam.

- Mi? Ilyen hamar? -értetlenkedte, hiszen, csak most szálltunk be.

- 5 percre lakunk tőled.

- Akkor minek kellett a kocsi? -szálltam ki az autóból.

- Dolgom volt. -zárta le a témát és a hatalmas ház felé sétált.

A zene már dübörgött és mikor átléptem a küszöböt megcsapott a tömény alkohol és verelytég bűze.

- Gyere. -ragadott karon és húzott a tömegben. -Fiúk! Itt van Amalia. -nyitott be a konyhába ahol a többi négy fiú beszélgetett.